karbonátiont

A karbonátiont, melynek kémiai képlete CO3^2-, egy negatív töltésű ion, amely egy szénatomhoz három oxigénatom kapcsolódásával jön létre. Ez az ion a szénsavat (H2CO3) alkotó anionok egyike. A karbonátion geometriája sík trigonalis, a szénatom a sík közepén helyezkedik el, az oxigénatomok pedig egyenlő távolságra vannak tőle, 120 fokos szöget bezárva egymással. Az ion töltését a három oxigénatomon megoszlik.

A karbonátion számos ásványban fordul elő, melyek közül a leggyakoribbak a karbonátok. Ilyenek például a kalcit (kalcium-karbonát, CaCO3), a dolomit (kalcium-magnézium-karbonát, CaMg(CO3)2) és a siderit (vas-karbonát, FeCO3). Ezek az ásványok rendkívül elterjedtek a földkéregben, és fontos építőkövekét képezik a kőzeteknek.

A karbonátion szerepet játszik a víz kémiájában is, ahol jelenléte befolyásolja a víz pH-értékét és a víz keménységét. A vízben oldott szén-dioxid szénsavat képez, amely disszociálva karbonát- és hidrogén-karbonát ionokat hoz létre. A karbonátionok részt vesznek a kálcium-karbonát csapadék képződésében, ami a meszes lerakódások kialakulásához vezet. Biológiai szempontból is jelentős, mivel számos élőlény vázának és héjának építőköve, mint például a kagylók és a korallok.