izomkárosodást

Az izomkárosodás olyan állapotok összessége, amelyek során a vázizomzat szövetei működésében és szerkezetében kóros változások lépnek fel. Általában fájdalom, gyengeség, izomduzzanat vagy csökkent mozgástartomány kíséri, és lehet átmeneti vagy tartós.

Kiváltó okai közé tartozik a traumás sérülés (izom-/zúzódás, rándulás, izomszakadás), a túlterheléses vagy ismétlődő mozgás által okozott izomkárosodás (például az edzés utáni késői izomláz), valamint ischaemiás állapotok és anyagcsere- vagy gyulladásos megbetegedések. Gyógyszeres vagy toxikus hatás is okozhat izomkárosodást, például bizonyos statinok vagy alkoholtartalmú anyagok. Súlyos esetekben rhabdomyolysis fordulhat elő, amely gyors izomleépülést jelent és vesefunkciót is érinthet. A gyulladásos és autoimmun myopathiák, illetve genetikai anyagcsere-rendellenességek szintén okozhatják ezt a problémát.

Diagnózis és vizsgálatok közé tartozik a kórtörténet és fizikális vizsgálat, a vérvizsgálatok CK-szint és más izomgyors-kifejezők meghatározása, vizelet- és képalkotó vizsgálatok (ultrahang, MRI). Ritkán izombiopszia is szükségessé válhat a pontos etiológia megállapításához.

Kezelésének fő szabálya az alapbetegség vagy kiváltó ok kezelése, illetve az izomkárosodás súlyosságától függő megközelítés. Ehhez tartozik a pihenés, jegelés vagy kompresszió, fájdalomcsillapítás, fizikoterápia és megfelelő rehabilitáció. Súlyos esetekben rhabdomyolysis esetén gondos folyadék- és elektrolitpótlás, vesefunkció figyelése, valamint bizonyos esetekben speciális terápiák szükségesek. Immunmediált izomkárosodás esetén immunosuppressív kezelés jöhet szóba. A megelőzés érdekében ésszerű edzésmódszer, bemelegítés, fokozatos terhelésnövelés, megfelelő hidratáció és a rizikótényezők mérséklése ajánlott.