ionoszférában

Az ionoszféra a Föld légkörének felső része, kb. 60–1000 kilométeres magasságban, ahol a gázok részben ionizálódtak. Az ionizáció elsődleges forrása a nap fényéből származó ultraibolajos és röntgensugárzás, valamint a kozmikus sugárzás. Ennek eredményeként szabad elektronok és pozitív ionok alkotják a plazmát, amely az elektromos vezetőképesség növekedését és a rádióhullámok viselkedésének megváltozását okozza.

Az ionoszféra rétegei közé a D-, E- és F-rétegek tartoznak. A D-réteg a legalsó, mintegy 60–90 km-en helyezkedik el és a napközben erős ionizáció miatt jellemzően gyengébb rádióhullám-visszaverődést okoz. Az E-réteg kb. 90–120 km magasságban található, szintén diurnálisan változik. A F-réteg a legmagasabban lévő rész, 120–1000 km körüli magasságban, amely nappal gyakran feloszlik F1 és F2 alegységekre, éjszaka pedig gyakran egyetlen rétegként létezik. Az elektron sűrűség és a kritikus frekvenciák (például foF2) időben és földrajzilag is változik.

Jelentős szerepe van a rádiókommunikációban: a HF (3–30 MHz) hullámokat gyakran visszaveri a F és E rétegek, így távoli vétel válik lehetővé, míg a VHF/PVHF tartományok többsége általában átmegy az ionoszférán. Az ionoszféra állapota változik a nappal–éjjel ciklus, a szezonalitás, a naptevékenység és a geomágneses viharok hatására, ami GPS-eszközök és egyéb műszeres mérések pontosságát befolyásolhatja. Meghatározó mérések közé tartoznak az ionoszondás hangelések, incoherens szórású radarok és GNSS-alapú TEC-elemzések. Az ionoszférában lezajló jelenségek között megemlíthető az aurora és a plazmakupacok okozta jelzavarok.