plazmát

A plazma az anyag negyedik klasszikus állapota, amely ionizált gázból áll. Itt a részecskék szabad elektronokat és pozitív ionokat tartalmaznak, és a kollektív elektromágneses kölcsönhatások alakítják dinamikáját. A plazmában jelentős elektromos vezetőképesség és a külső mezőkre adott erős válasz jellemző.

Jellemző rá a kollektív viselkedés: például a Debye-szűrés és a plazmafrekvencia megjelenése. A töltések hosszú távon közel semlegesek, bár lokálisan előfordulhatnak töltött rétegek. A plazmát gyakran quasi-neutralnak tekintik.

Természetes előfordulása: a világegyetem nagy részét plazma alkotja. A Nap és más csillagok belsejében, a napszélben, az űr ionizált gázai között; földi jelenségekben, mint villámlás vagy sarki fény, szintén plazma van jelen.

Előállítása és mérése: laboratóriumi körülmények között plazmát lehet létrehozni hőhatással, elektromos ívvel vagy rádiófrekvenciás/mikrohullámú ionizációval. A plazmát használják világításban, plazma kijelzőkön, és ipari folyamatokban: ívhegesztés, felületkezelés, félvezetőgyártás.

Kutatás és alkalmazások: a plazmát alap- és alkalmazott fizikában vizsgálják. Fúziós kutatásokban tokamak- vagy inertial confinement módszerekkel törekszenek nagy hőmérsékletű plazmák létrehozására.