hidratálást

Hidratálásnak nevezzük a szervezet víz- és elektrolit-egyensúlyának fenntartását célzó folyadékbevitel és -kiegyenlítés folyamatát. A megfelelő hidratálás elengedhetetlen a keringés, anyagcsere, hőszabályozás és a szervek normális működése szempontjából.

Az egyensúlyot a test főként a vesék, az ADH és más hormonok koordinálják. A folyadékbevitel és a vizeletkiválasztás egyensúlya befolyásolja az elektrolitok, például nátrium és kálium, koncentrációját és a test sejtjeinek működését.

Forrásai közé tartozik a közvetlen víz, más italok, illetve az ételekben található víz. Az egyéni igény a nemektől, életkortól, fizikai aktivitástól, klímától és egészségi állapottól függ. Szomjúságérzet és a vizelet színe alapján lehet követni a hidráltságot; sportolás és meleg időben a szükséglet nőhet.

Egészségügyi szempontból fontos a megfelelő hidrálás gyermekeknél, időseknél, terhesség és betegségek esetén. Dehidratáció akkor lép fel, ha a test több vizet veszít, mint amennyit bevisz, ami fejfájást, szédülést, száraz bőrt és alacsony vérnyomást okozhat. Túlhidráltság, illetve hyponatrémia is előfordulhat, különösen nagy mennyiségű víz gyors bevitele esetén, vesefunkciók vagy szívbetegségek mellett.

Orvosi környezetben súlyos dehidratáció esetén gyakran orális rehidrálási oldatokat alkalmaznak, míg mérsékelt vagy súlyos állapotban intravénás folyadékpótlást végeznek, például izotóniás sóoldattal (0,9% NaCl) vagy Ringer-laktát oldattal.

Az hidratáltság nyomon követése történhet a vizelet mennyiségének és színének megfigyelésével, testsúlyváltozásokkal; laboratóriumi vizsgálatokkal pedig az osmolalitás és elektrolit-értékek értékelése történik.