szédülést

A szédülés az egyensúly- és térérzékelés zavara, amely lehet átmeneti vagy tartós. A jelenséget gyakran három fő típusba sorolják: forgó szédülés (vertigo), általános gyengeségérzet vagy bizonytalan állapot, és egyensúlyzavar érzése.

Okozó tényezők között szerepelnek a belső fülre vonatkozó rendellenességek (például benignus paroxizmális pozíciós vertigo, vestibularis neuritis, Ménière-kór), keringési problémák (például orthostatikus hipotenzió), gyógyszerhatások, dehidratáció, alacsony vércukor- vagy vérszint és különböző fertőzések is.

Értékelés során az orvos részletes anamnézist és fizikális vizsgálatot végez. Orthostatikus vérnyomásmérés, neurológiai vizsgálat és szükség esetén speciális próbák, például a Dix-Hallpike manőver segítenek a szédülés típusának meghatározásában és a kiváltó okok felderítésében. Hallásvizsgálat vagy egyéb vizsgálatok is előfordulhatnak.

Kezelés és megfigyelés attól függ, hogy mi okozza a szédülést. Rövid távú tüneti kezelésre használhatók gyomorbarát vagy nyugtató hatású szerek, de a BPPV esetén hatékony lehet a canalith repositioning maneuvers, például az Epley-módszer. Vestibularis rehabilitáció, megfelelő hidratáció és az ok kivizsgálása is fontos. Bizonyos gyógyszerekReduced usage is javasolt, mert hosszú távon nem mindig előnyösek.

Előrejelzés és megelőzés: sok esetben a tünetek javulnak a megfelelő kezelés mellett; tartós vagy ismétlődő szédülés krónikus állapotokat jelezhet, amelyeket célzottan kell kezelni. Megelőzésként javasolt a fokozatos felkelés, elegendő folyadékbevitel, alkalmankénti gyógyszer-értékelés és a kiváltó tényezők kerülése.

Fontos: ha a szédülés hirtelen, nagyon erős, vagy társul olyan tünetekkel, mint fejfájás, nyaki merevség, gyengeség, beszédzavar vagy arcfehéj, trauma után jelentkezik, azonnali orvosi ellátás szükséges. Szintén érdemes orvoshoz fordulni, ha a tünetek több napon át fennállnak vagy súlyosan befolyásolják a mindennapi tevékenységeket.