jelenséget

Jelenség egy magyar főnév, amely általában egy megfigyelhető esemény, tulajdonság vagy megnyilvánulás jelentését viseli. A szó jelentése széles: lehet természetes vagy társadalmi jelenség, és gyakran használják tudományos, filozófiai vagy általános értelemben is. A jelenség lehet látható, észrevehető vagy mérhető, de a konkrét tartalom a szövegkörnyezettől függ.

A jelenség főnévhez a birtokos és esetről beszélhetünk. A jelenséget a közvetlen tárgyként használjuk, például: A jelenséget megfigyelték. Ebben a formában a mondat tárgya a jelenség, amelyet a kutatók vagy megfigyelők vizsgálnak, dokumentálnak vagy elemeznek. A jelenség többes számban jelenségek, és a nyelvhasználatban különböző nyelvtani kontextusokban fordul elő.

Gyakori használati területei közé tartozik a természet- és társadalomtudományok, ahol a jelenségek leírása, osztályozása és magyarázata a cél. Például meteorológiai jelenségek, gazdasági jelenségek vagy kulturális jelenségek tárgyalásakor gyakran szerepel a kifejezés. A jelenség szó általánosabb és semleges, míg az esemény kifejezés inkább valamilyen konkrét, meghatározható eseményt hangsúlyoz.

Etymológia szerint a jelenség a jelentéső gyökökből származik: a jel (jelzés, sign) és a -ség képző, amely absztrakt fogalmat képez. A szó kapcsolatban áll a megfigyelhető megnyilvánulásokkal, amelyeket észlelünk vagy vizsgálunk.