foszfodiészteráz

A foszfodiészterázok (PDE-k) olyan enzimek, amelyek a ciklikus nukleotidok, elsősorban a cAMP és a cGMP hidrolíziséért felelnek. Ezzel szabályozzák a sejtek belső másodlagos hírvivőinek szintjét és a kapcsolódó jelátviteli utak erősségét, időzítését és helyi eloszlását.

A PDE-k ma ismert fő csoportjai a PDE1–PDE11. Ezek a családok különböző regulációs mechanizmusokkal és szubsztrátspecifikussággal rendelkeznek, és gyakran eltérő szöveti eloszlásban találhatók meg. Például a PDE1 Ca2+/calmodulin-függő és mind cAMP-et, mind cGMP-t hidrolizál; a PDE4 főként cAMP-et bont; a PDE5 pedig cGMP-hidrolízisre specializálódott. Néhány PDE mindkét nukleotidot képes lebontani, és a tevékenységet a sejten belüli kompartmentalizáció is befolyásolja.

Fiziológiában a PDE-k kulcsszerepet játszanak a béllető hírvivőinek szintjének dynamically szabályozásában, amely meghatározza a szövetek tónusát és válaszreakcióit. Bizonyos sejttípusokban a PDE-k aktivitása finomhangolja az adrenerg és neurokémiai jeleket, a kardiovaszkuláris funkciókban, az idegrendszerben és a szemretinában is fontos.

Klinikailag a PDE-inhibitorok fontos eszközök. Például PDE5-inhibitorok (például szildenafil, tadalafil) erekciós problémák és tüdőpulmonáris hipertónia kezelésében használatosak; PDE4-inhibitorok (például roflumilast) COPD-ben és gyulladásos betegségekben jellemzőek; PDE3-inhibitorok (például milrinon, cilostazol) szív- és érrendszeri állapotokban alkalmazhatók. A PDE-gátlás kisebb és nagyobb mértékben befolyásolja a szervezet különböző hírvivő rendszereit, és ennek megfelelően a terápiás lehetőségek és a mellékhatások széles skáláját mutatja.