fenntarthatóságát

Fenntarthatóság olyan megközelítés, amely a jelen szükségleteinek kielégítését úgy kívánja megvalósítani, hogy közben a jövő generációk képességét is megőrizze saját szükségleteik kielégítésére. A fogalom a Brundtland-jelentés (1987) nyomán vált közismertté, és hangsúlyozza a környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziók közötti egyensúlyt.

A fenntarthatóság három alappillére a környezeti, gazdasági és társadalmi dimenziók kölcsönhatásában értelmezhető. Ezek az elemek nem különválaszthatók: a környezet megőrzése szolgálja a gazdasági tevékenységek alapját, miközben a társadalmi igazságosság és részvétel lehetővé teszi a hosszú távú stabilitást. A tartós jólét csak akkor érhető el, ha mindhárom terület együttműködik és egymást erősíti.

Gyakorlati megvalósítása során a fenntarthatóság köré a körforgásos gazdaság, a megújuló energiaforrások, az energiahatékonyság, a fenntartható mezőgazdaság és a vízgazdálkodás kerülnek. A biodiverzitás védelme és az éghajlatváltozásra való alkalmazkodás szintén központi elemek. Nemzetközi szinten az ENSZ Agenda 2030 és a Fenntartható Fejlődés Céljai (SDGs, Sustainable Development Goals) valamint a Párizsi Megállapodás ad keretet, de a helyi és vállalati szintek is meghatározóak.

Az értékeléshez integrált mutatók szükségesek, például ökológiai lábnyom, karbonlábnyom, erőforrás-hatékonyság és a célok elérésének üteme. A fenntarthatóság tervezése hosszú távú gondolkodást, átláthatóságot és részvételt igényel, és gyakran kompromisszumokat követel a rövid távú és hosszú távú érdekek között.