diuretikumokra

A diuretikumok olyan gyógyszerek, amelyek fokozzák a vizeletkiválasztást és a nátrium kiválasztását a vesében. Fő alkalmazási területeik a vizenyő kezelése, a magas vérnyomás, a szívelégtelenség, a májcirrózis és a nephrotikus szindróma, illetve bizonyos vesebetegségek kezelése.

A hatás elsősorban a nephron különböző szakaszainak nátrium- és vízre történő felszívódásának gátlásán alapul. Ennek eredményeként csökken az extracellularis folyadéktér, és általában alacsonyabb vérnyomás alakul ki. A kálium- és egyéb elektrolitokra gyakorolt hatás mértéke a diuretikum-osztálytól függ.

Fontosabb diuretikum-osztályok közé tartoznak: thiazidok (például hidroklorotiazid) a distalis tubulus Na-Cl transzporterét gátolják; loop diuretikumok (furosemid, torasemid) a thick ascending limb Na-K-2Cl transzporterét blokkolják; káliumsparáló diuretikumok (spironolakton, eplerenon) aldoszteron receptor-gátlók, illetve amilorid és triamterén ENaC-blokkolók; karbonikus anhidráz-gátlók (acetazolamid) a proximalis tubulusban; osmotikus diuretikumok (mannitol) proximális tubulusban és a descendens szakaszban hatnak.

Indikációk közé tartozik a vizenyő különböző okokból, hipertónia, szívelégtelenség, májcirrózis és nephrotikus szindróma. Bizonyos esetekben glaukóma vagy intracranialis nyomás csökkentése is indok lehet, például acetazolamid vagy mannitol alkalmazásával.

Mellékhatások közé tartozik az elektrolitzavarok: hyponatremia, hypokalemia vagy hyperkalemia a diuretikum típusától függően; dehidráció, metabolikus rendellenességek, hiperglikémia és hiperuricemia (gout). Kerülendő anuriás állapotokban, illetve súlyos elektrolitzavarok esetén; óvatosan diabetesben és goutban.

Monitorozás: rendszeres ellenőrzések a vér elektrolit- és vesefunkciója, húgysav, vércukor szintek mellett. Kölcsönhatások: NSAIDok csökkentik a diuretikus hatást; ACE-gátlók és káliumsparoló diuretikumok fokozhatják a hyperkalemiát; lítium.