bélrendszeri

Bélrendszeri kifejezés az emésztőrendszer azon részére utal, amely a vékony- és a vastagbélre terjed. Ebben a kontextusban a vékonybél (duodenum, jejunum, ileum) a tápanyagok jelentős részének lebontását és felszívását végzi, míg a vastagbél víz és elektrolitok felszívásával, a széklet képződésével foglalkozik. A bélrendszer nyálkahártyája és a benne élő mikrobiota szoros kölcsönhatásban áll az emésztéssel, az immunválaszokkal és a belső elválasztású folyamatokkal.

Anatómia és élettan szempontból a bélrendszeret a vékonybél és a vastagbél alkotja, melyek egymást követően, egy összetett nyálkahártya-gátló rendszerrel védik és dolgozzák fel a beérkező táplálékot. A nyálkahártya vastagsága, a bélfal bevonata és a bélflóra fontos szerepet játszik az anyagcsere, a barrier- és a immunológiai válaszok szabályozásában.

Klinikai jelentőségű állapotai közé tartoznak a gyulladásos bélbetegségek (Crohn-betegség és fekélyes colitis), az irritábilis bél szindróma, a divertikulózis és divertikulitisz, a fertőző bélbetegségek, valamint a béldaganatok, például colorectalis carcinoma. A tünetek között gyakori a hasi fájdalom, puffadás, változó betegségekhez kötött székletmódosulások és, egyes esetekben, fogyás vagy vér a székletben.

Diagnózisa általában anamnézis, fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok és endoszkópos vagy képi vizsgálatokkal történik (például kolonoszkópia, CT vagy MR enterográfia). Kezelése a diagnózistól függ, magában foglalhat diétás módosításokat, gyógyszeres terápiát és szükség esetén sebészeti beavatkozást. Megelőzés és életmód: rostban gazdag étrend, megfelelő folyadékbevitel és az adott állapotokra jellemző trigger-határok kerülése.