anyagkibocsátással

Az anyagkibocsátással (anyagkibocsátás) olyan jelenséget értjük, amely során anyagok kerülnek a környezetbe a különböző forrásokból fakadó tevékenységek hatására. A kibocsátás lehet légtérbe kerülő gázok és illékony vegyületek (például illékony szerves vegyületek, nitrogén-oxidok, kén-dioxid, szén-dioxid), szilárd részecskék (PM) vagy vízben, talajban oldódó anyagok. Forrásai közé tartoznak az energia- és ipari folyamatok, közlekedés, építőipari tevékenységek, valamint termékek használata vagy gyártása.

A kibocsátás mérése és nyilvántartása magában foglalja a mennyiség becslését vagy közvetlen mérését, emissziós tényezők alkalmazását és környezeti hatásvizsgálatokat. A kibocsátási adatok gyakran részei nemzeti és nemzetközi nyilvántartásoknak, amelyek alapján szabályozásokat és intézkedéseket készítenek.

Az anyagkibocsátás egészségre és környezetre gyakorolt hatásokkal járhat: légzőszervi problémák, helyi és globális környezeti terhelés, valamint hozzájárulás a klímaváltozáshoz. A mérséklés eszközei közé tartozik a technológiai fejlesztés és hatékonyság javítása, a kibocsátás csökkentése érdekében alkalmazott zárt rendszerek, anyagcsere-optimalizálás és alternatív, kevésbé káros anyagok használata.

Az anyagkibocsátás témája összefügg a légszennyezéssel, környezeti menedzsmenttel, életciklus-értékeléssel és a fenntartható termelési gyakorlatokkal.