Vérzéscsillapításkor

Vérzéscsillapításkor a sérült ér környékén lezajló események összessége a vérzés megállítását szolgálja. Az első fázis a vasokonstrikció: az érfal rövid ideig összeszűkül, csökkentve a véráramlást. Ezt követi az elsődleges vérrögképződés: a sérült területet érő jelzések hatására a vérlemezkék tapadnak és aggregálódnak, felépítve egy ideiglenes vérrögöt. A von Willebrand faktor megkönnyíti a vérlemezkék tapadását, miközben ADP és tromboxán A2 felszabadulása további vérlemezkéket toboroz.

Ezután bekapcsol a másodlagos vérrögképződés, a koagulációs kaszkád, amely fibrint hoz létre és megerősíti a vérrögöt. A fibrin háló stabilizálja a szerkezetet, a vérrög összetartása pedig hosszabb távon biztosítja a gyógyulást és a seb záródását. A folyamat végén a fibrinolízis feloldhatja a fölös vérrögöket, visszaállítva a normális véráramlást. A vérzéscsillapítás összetett és szabályozott rendszer, amelyben érfelület, vérlemezkék és koagulációs faktorok kölcsönhatása döntő; ezt számos belső és külső tényező, például betegségek vagy gyógyszerek befolyásolhatják.

Rendellenességek esetén túlzott vérzés vagy vérrögképződés léphet fel. Példák: trombocitopénia, hemofília A és B, von Willebrand-kór. A gyakorlatban a vérzéscsillapítás hatékonysága kritikus a trauma- vagy műtéti ellátásban, ahol szükség lehet többlet véralvadási faktorokra, véralvadásgátlók módosítására vagy helyi hemostatikus beavatkozásokra.