tapadását

A tapadás olyan jelenség, amely két érintkező felület vagy fázis között összekapcsolódást hoz létre érintkezés közben. Gyakran beszélünk tapadásról (adhézió) a különböző anyagok között, amely lehet fizikai vagy kémiai eredetű. A tapadás különbözik a koheziótól: a kohezió a hasonló anyag belső vonzása, a tapadás pedig az eltérő anyagok között kialakuló vonzás.

A tapadás mechanizmusai többfélék lehetnek. Fizikai kölcsönhatásokra épülhetnek, például van der Waals erők, hidrogén-kapcsolatok, vagy mechanikai összekapcsolódás a felület topográfiája miatt. Kémiai kötődések és interfacialis rétegek szintén hozzájárulhatnak a kötődéshez. A tapadást befolyásolják a felületi energiák, a tisztaság, a nedvesség, oxidrétegek és a felület érdesége. A hőmérséklet és az időjárási körülmények is megváltoztathatják az adhézió mértékét. A mérése során gyakran peeling, pull-off vagy shear teszteket alkalmaznak, és figyelembe veszik a felületi energiákat és a nedvesíthetőséget.

Biológiai kontextusban a tapadás a sejtek és a környezet közötti kötődést jelenti. Sejtek az extracelluláris mátrixhoz vagy egymáshoz kapcsolódhatnak fehérjék révén, például integrinek, cadherinek és szelektinek segítségével. Ezek a kötések alapvetőek a fejlődésben, a gyógyításban, az immunválaszban és a tumoros folyamatokban.

Az alkalmazások széles körűek: ragasztók, bevonatok és szerkezeti kötőanyagok tervezésekor a tapadást a felületek kezeléssel és anyagválasztással alakítják. A tartósság érdekében gyakran vezetnek be plazma-, szilanizációs vagy érdesítési eljárásokat.