érdesége

Érdesége, vagy érdeség-állapot, a felületek olyan tulajdonsága, amely megmutatja, mennyire tér el egy valódi felület egy ideális, sima síktól. Az érdeség a felületi mikro- és makro-menetben észrevehető egyenetlenségekből áll, amelyek befolyásolják a kontaktust, a súrlódást és a bevonatok tapadásának mechanikáját. A fogalom alapvető az anyag- és gépészeti, faipari, műanyag- és textilipari alkalmazásokban, ahol a felület minősége funkcionális és esztétikai szempontból egyaránt számít.

Az érdeség szó a magyar érdes- (durva) melléknévből és -ség képzőből származik; az érdesége pedig a felület érdeségének minőségét vagy mértékét jelöli, gyakran „a felület érdesége” kifejezés rövidítésének tekinthető.

Mérhető értékei közé tartozik az Ra, amely az aritmetikus átlagos érdeséget adja meg; emellett gyakran használt Rz, a kiemelkedések és mélyedések átlagos magasságát jellemzi. A mérést történhet érintő profilmérővel (stylus profilométer) vagy érintés nélküli módszerekkel (lézeres/optikai profilometria, konfokális mikroszkópia, AFM). A mérés során figyelembe veszik a mérési hosszot, az értékelési hosszúságot és az irányítottságot, mivel a felület textúrája gyakran isotróp vagy anisotróp lehet.

Az érdeség meghatározza a gépészeti interakciókat: befolyásolja a súrlódást, kopást, tömítettséget és bevonatok adhézióját, valamint a megjelenést és a tisztíthatóságot. Iparági követelmények szerint a gyártás és ellenőrzés során meghatározzák a kívánt érdeség-szintet, és ennek megfelelően tervezik a megmunkálást és a felületkezelést.