konfokális

Konfokális mikroszkópia olyan optikai képalkotási módszer, amely a tárgy fókusz síkjában keletkező fényt használja fel a kép létrehozásához. A megvilágítás legtöbbször lézersugár, amelyet pontokra vagy keskeny vonalakra szkennellnek a mintán. A detektált fény átmegy egy pinhole nevű apertúrán, amely össze van hangolva a fókusz síkkal. A lyuk csak a fókusz síkban keletkező fényt engedi át, a fókuszon kívüli fény jelentősen kiszűrődik. Ennek eredményeként nagyobb kontraszt és jobb z-szelektálás érhető el, így optikailag szeletelhető a minta, és 3D rekonstrukciók készíthetők.

Történelem és típusok. A konfokális elv az 1950-es években jött létre Marvin Minsky elméleti leírása alapján; a modern, kereskedelmi rendszerek pedig a 1980-as–1990-es években jelentek meg. Különböző megvalósítások léteznek: laser-scanning konfokális mikroszkópia (LSCM), ahol egy pontot szkennelnek a mintán; spinning-disk konfokális mikroszkópia, amely egy forgó Nipkow-disket használ sok apró pinholéval, ez gyorsabb és alacsonyabb fototoxicitást biztosít; illetve line-scanning változat, amely egy vonal mentén haladva rögzíti a képet.

Alkalmazások és előnyök. A konfokális mikroszkópia széles körben használható biológiai és anyagtudományi vizsgálatokhoz, ahol fontos a tiszta, optikailag szeletelt kép és a többcsatornás (multicolor) megfigyelés. Előnyei közé tartozik a jó kontraszt, 3D rekonstrukciók lehetősége és a vékonyabb optikai szeletek által nyújtott részletesség.

Korlátok. Magas berendezési költség, fotózás és fototoxicitás még opcionális megvilágításnál is felmerülhet, a képgyorsaság pedig a rendszertől függően korlátozott lehet. Szükségesek fluoreszcens jelölések vagy megfelelő fluoreszcens molekulák a mintában.