lézersugár

A lézersugár olyan koherens, monokromatikus fényáram, amelyet egy lézer aktív közegében a stimulált emisszió segítségével hoznak létre, és amelyet az optikai rezonátoron keresztül erősítenek fel. A sugár erősen irányított és rendkívül kis divergenciával rendelkezik, ezért hosszú távolságban is koncentrált marad.

A lézersugár jellegzetességei közé tartozik a térbeli és időbeli koherencia, a szűk spektrális szélesség és a magas fényintenzitás. Gyakran a fény a TEM00 módot követi, így a profil Gauss-függvény, és a divergencia viszonylag kicsi, a hullámfront pedig egységes.

A működési alapkoncepció: az aktív közegben energiát pumpálnak, amelyet a tükrökkel körülvett rezonátor felerősít; a visszavert fény fokozatosan koherens, irányított sugárrá alakul.

Típusai: gázlézerek (pl. CO2, HeNe), szilárdtest lézerek (Nd:YAG, Er:YAG, Ti:sapphire), folyadékdye és félvezető lézerek. A típusok különböző hullámhosszakon és teljesítményosztályokban használhatók.

Alkalmazások: ipari vágás és hegesztés, felületkezelés, orvosi sebészet és szemészeti beavatkozások (pl. LASIK), kutatási mérési technikák (spektrroszkópia, interferometria), valamint kommunikációs rendszerek (optikai rostok).

Biztonság: a lézersugár erősen károsíthatja a szemet és a bőrt; ezért védőfelszerelést és korlátozásokat alkalmaznak, különösen nagy teljesítményű vagy kisméretű hullámhosszú lézerek esetén.

Történelem: az első működő lézert 1960-ban mutatta be Theodore H. Maiman ruby lézere.