Vezetnyújtás

Vezetnyújtás, magyar terminus, szó szerint "guided stretching" vagy "vezetett nyújtás", olyan kifejezés, amely az sporttudomány és a fizioterápia területén használatos a strukturált, felügyelt izomnyújtás leírására. A pontos használat forrásonként változik, és egyes szerzők a vezetett nyújtás kifejezést az asszisztált nyújtás szinonimájaként értelmezik.

A gyakorlat lényege, hogy gyógytornász vagy edző irányítja vagy segíti a nyújtást, biztosítva a helyes testtartást és a fokozatos erőkifejtést. Előfordulhat passzív és aktív-asszisztált elemek alkalmazása, a tartási idő pedig izomcsoporttól és a páciens toleranciájától függően jellemzően 15–60 másodperc között van. Gyakori célzott izomcsoportok közé tartoznak a hamstrings (függőleges térdfeszítéshez kapcsolódó izmok), a vádlija, a csípőflexorok és a vállizomzat.

A vezetnyújtás célja a szövetek hosszabbítószintjének növelése, a ízületi mozgástartomány javítása, valamint az izomtónus és neurológiai félelem csökkentése a nyújtás során. Ezenkívül hozzájárulhat a testtartás javításához és a funkcionális teljesítmény támogatásához, ha a nyújtást erőnléti és neuromuszkuláris edzésekkel integrálják.

Alkalmazási területek között szerepel a sérüléseket követő rehabilitáció, az atléták mozgástartományának bővítése és posturális kiegyensúlyozottságot célzó korrekciós munka. A gyakorlat része lehet bemelegítésnek vagy levezetésnek a többi edzésprogram részeként.

Biztonság és elővigyázatosság: végezhető csak képzett szakember felügyelete alatt. Kontraindikációk közé tartozik akut sérülés, jelentős ízületi instabilitás, gyulladásos állapotok vagy olyan fájdalom, amely meelőzte kellemetlenségnél nagyobb. A progresszió egyénre szabott, a túlnyújtás elkerülése érdekében.

Kapcsolódó módszerek: a vezetett nyújtás és bizonyos PNF-technikák (proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció) társítása gyakori, és gyakran része a dinamikus bemelegítés vagy a rehabilitációs programoknak.