mozgástartományának

A mozgástartományának (ROM) az adott ízületben elérhető legnagyobb mozgások összességét nevezzük, amely gravitációval és ellenállással szemben végrehajtható. A ROM két fő típusa a aktív ROM (A-ROM), amelyet a beteg maga végez, és a passzív ROM (P-ROM), amelyet külső erő hajt végre a beteg részvétele nélkül. A ROM értékeit jellemzi a végérzet (end-feel), amely az ízületi end positionban észlelt ellenállás típusa. A végérzet lehet lágy, kemény, kötött vagy fájdalmas.

A ROM mérésére leggyakrabban goniométert használnak, vagy digitális inclinometriát, és a különböző ízületek mozgásirányait adják meg: flexió/extenzió, abductio/adductio, belső/külső rotáció, pronáció/supináció. Az értékek fokokban (degrees) vannak megadva. Normál tartományok ízületenként eltérőek; például könyöknél a flexió körülbelül 0–150°, térdnél 0–135°, vállnál flexió 0–180°, váll abductio 0–180°. Ezek egyénenként és életkortól függően változhatnak.

Számos tényező befolyásolja a ROM-ot: életkor, nem, testméret, korábbi sérülések vagy műtétek, gyulladás, fájdalom, izom- vagy kötőszöveti tónus, valamint ízületi korral járó degeneratív változások. Kapszuláris korlátozás esetén a tok és a szalagok rövidülése dominál, és gyakran kapszuláris mintázat mutatkozik; nem kapszuláris korlátozás inkább helyi fájdalom vagy egyéb struktúrák okán jelentkezik. End-feel típusok között megtalálható a lágy, a kemény és a fájdalmas end-feel; kapszuláris mintázat jellemző esetekben.

A ROM értékelése klinikai kontextusban kulcsfontosságú a funkcionális képesség felméréséhez, a rehabilitációs célok kitűzéséhez és a kezelés hatékonyságának nyomon követéséhez. A ROM fejlesztésére nyújtó- és dinamikus gyakorlatok, izomerősítés, kínzótabletta nélkül alkalmazható mobilizációk és személyre szabott terápiák használatosak, figyelembe véve a fájdalmat és a túlterhelés kockázatát.