nyújtást

A nyújtás a test izmainak, ínszalagjainak és kötőszövetének hosszabbra nyújtására irányuló mozgás- és nyújtógyakorlatok összessége. Célja a mozgástartomány növelése, a rugalmasság javítása, a feszesség csökkentése, valamint a testtartás és a kiegyensúlyozottság támogatása. A nyújtás különböző helyzetekben és célokkal alkalmazható, például sportfelkészítésben, edzés végén és rehabilitációban.

A nyújtás fő típusai közé tartozik a statikus nyújtás, amikor egy adott izomcsoportot hosszú ideig, jellemzően 15–60 másodpercig tartó pozícióban nyújtunk meg. Dinamikus nyújtás során kontrollált, aktív mozgásokkal haladunk végig a teljes mozgástartományon. A PNF (proprioceptív neuromuszkuláris facilitáció) nyújtás kombinálja izomfeszítést és ellazítást partner vagy terapeuta segítségével. Ballisztikus nyújtás ritkábban alkalmazott, gyors, rándulásalapú mozdulatokat tartalmazhat, és bizonyos körülmények között növelheti a sérülés kockázatát.

Gyakorlati megfontolások közé tartozik, hogy a dinamikus nyújtást típustól függően edzés előtt érdemes beiktatni, míg a statikus nyújtást gyakran edzés után vagy regenerációs szakaszban alkalmazzák. A nyújtás során kerülendő a fájdalom, a túlzásba vitek és a hirtelen, erőteljes nyújtás. Fokozatosság, egyéni korlátok figyelembevétele és szükség esetén szakember tanácsa ajánlott.

Tények és alkalmazások: a nyújtás részese sok sport- és rehabilitációs programnak. Szerepe a mozgástartomány növelése és a merevség csökkentése, de hatása a rövid távú teljesítményre és hosszú távú eredmények tekintetében eltérő lehet. A terápia-specifikus megközelítés érdekében érdemes egyénre szabott tervet kidolgozni.