Védbevonatok

Védőbevonatok olyan rétegek vagy anyagrétegek, amelyeket egy aljzatra visznek fel annak érdekében, hogy a felületet védjék a környezeti hatásoktól, például a korróziótól, kopástól, vegyi behatásoktól vagy nedvességtől, és szükség esetén esztétikai megjelenést biztosítsanak. Gyakori aljzatok közé tartozik a ferromágneses és nemesfémek, valamint beton vagy fa.

Bevonatkészítmények csoportosítása a kötődés módja szerint többféleképpen történhet: galvanikus bevonatok (például cink- vagy más fémekkel történő galvanizálás), polimer bevonatok (epoxik, poliuretánok, akrilok), porbevonatok és kerámiabevonatok, illetve ezek hibrid rendszerei. A választást befolyásolják a felület tulajdonságai, a környezeti feltételek és a költségvetési korlátok.

Az alkalmazáshoz előkészítés szükséges, amely a felület tisztítását, korrózió- vagy rétegréteg-eltávolítást és szükség szerinti alapozást foglalja magában. A bevonatokat különböző módokon vihetik fel: ecseteléssel, hengerezéssel, permetezéssel vagy porbevonatként, amelyet sütéssel vagy hőkezeléssel kötnek meg. A védő bevonatok korrózióvédelemet, kopás- és vegyszerállóságot, hő- és elektromos szigetelést, valamint esztétikai funkciókat is elláthatnak.

A teljesítmény értékelése során meghatározzák a bevonat vastagságát, adhézióját, porozitását és repedésállóságát. Szabványos tesztek között található a sópermetteszt, a pull-off adhéziós vizsgálat és a hőmérsékletváltozás alatti teljesítmény vizsgálata. Nemzetközi és regionális standardok, például az ISO 12944 a korrózióvédő bevonatokra vonatkozóan, segítik a tervezést és az értékelést.

Környezeti és karbantartási szempontokkal összefüggésben figyelembe veszik a bevonatok VOC-kibocsátását, a környezetbarát megoldások elérhetőségét és az élettartam-alapú karbantartási ütemtervet. A kiválasztás az életciklus-költség és a tartósság összhatását jelenti.