galvanizálás

Galvanizálás a korrózió elleni védelem érdekében alkalmazott felületkezelési eljárás, amelynek során vasból vagy acélból készült alkatrészekre cink bevonatot visznek fel. A cink védőréteget alkot, és a korrozió elleni védelem érdekében a galvanikus kapcsolat révén hosszabb távon megóvja a fémet; ha a bevonat megsérül, a cink korróziója előnyben van, így az alatta lévő vasat is védheti.

Fő eljárástípusok a hot-dip galvanizálás (az alkatrészt teljesen vagy részben forró cinkkádban merítik), az elektrolitikus (elektrogalvanizálás) bevonás és a sherardizálás (zinkport és melegítés útján történő bevonás). Ezek különböző vastagságú bevonatokat adnak, és különféle geometriájú tárgyaknál alkalmazhatók.

Általában a bevonat vastagsága a felhasználási környezettől függ. A szabványok szerint például az EN 1461 alapján kültéri alkalmazásoknál a külső bevonat gyakran 45–100 mikrométer. A bevonat vastagságát és tapadóerősségét ellenőrzik, és szükség esetén karbantartást vagy utókezelést végeznek.

Előnyei közé tartozik a hosszú élettartam, a kis karbantartási igény és a jó lefedés összetett geometriájú tárgyaknál. Hátrányai a beruházási költség és a gyártási idő, valamint a bevonat mechanikai sérülésre való érzékenysége. A galvanizált felületek sokféle szerkezetben és iparágban elterjedtek.

Alkalmazási területek széleskörűek: építőipari acélgerendák és tartók, hidak és oszlopok, közműtartályok, vezetékek és gépészeti alkatrészek, autó- és gépipari elemek, kerítésoszlopok.