kerámiabevonatok

Kerámiabevonatok olyan rendkívül vékony, szilárd kerámias rétegek, amelyeket különböző alapfelületekre alkalmaznak védő-, kopás- vagy funkcionális feladatok elérésére. Gyakori kerámiaközé tartoznak oxidkerámiák (például alumínium-oxid, Al2O3; zirkon, ZrO2), nitridkerámiák (Si3N4) és karbidok vagy SiC. Ezek a bevonatok kiemelkedő keménységet, magas hő- és vegyi ellenállást, valamint korrózióvédelmet nyújtanak, és előfordulhat a felületi súrlódás csökkentése is.

Bevonatkészítmények és tulajdonságok: A kerámiabevonatok általában nagy szilárdságúak és kiváló kopás- és hőállóságúak, hosszú élettartamot biztosítva kopásos környezetben. Ugyanakkor ridegségük miatt törékenyek lehetnek, és adhéziójuk a felület előkészítésétől, hőmérsékletváltozásoktól és terheléstől függ. A költségek és a gyártási komplexitás szintén fontos tényezők.

Eljárások és anyagcsoportok: A bevonatok felvitele gyakran PVD (plazmás fizikai párologtatás), CVD (kémiai párologtatás), illetve ALD (atomréteg-leválasztás) technikákkal történik, szol-gél eljárásokkal kiegészítve. Gyakori anyagok közé tartozik az Al2O3, ZrO2, TiO2, SiC, Si3N4 és AlN; ezek keverhetők adalékokkal, hogy javítsák az adhéziót és a specifikus tulajdonságokat.

Alkalmazási területek: Kerámiabevonatokat széles körben alkalmaznak szerszám- és gépipari alkatrészek kopás- és hőállóságának növelésére (például csapágyfelületek, dugattyú- és turbinaelemek), motor- és repülőgépi alkatrészek védelmére, valamint orvosi és fogászati implantátumok bevonataiként. Elektronikai és optikai rendszerekben dielektrikus rétegekként is hasznosak lehetnek.