Tejcukorintolerancia

Tejcukorintolerancia, vagy laktózintolerancia, olyan állapot, amelyben a vékonybél nem vagy nem elég hatékonyan termeli a laktáz enzimet, ezért a tejben és tejtermékekben található laktóz nem emészthető meg. Ez nem azonos a tejre adott túlérzékenységgel vagy a tejfehérje-allergiával.

Az állapotnak több formája ismert. A leggyakoribb a primer laktázhiány, amikor felnőttkorban természetes módon csökken a laktáztermelés. Másik csoport a másodlagos laktózintolerancia, amelyet gyulladásos vagy sérült bélkatasztrófa okoz, például ételallergia, fertőzés vagy cöliákia után, illetve ritkán a veleszületett laktázhiány. Egyes csoportoknál genetikai tényezők is befolyásolják a laktáztermelést.

A tünetek a laktóz elfogyasztása után jelentkeznek és magukban foglalhatják a hasfájást, puffadást, hányingert, hasmenést és fokozott gázképződést. A megítéléshez gyakran a laktóztartalmú ételek kerülése után megszűnhet vagy enyhülhet a panasz.

Diagnózist többféle módszerrel lehet felállítani: az étrendi laktózbevitel vagy a klinikai tünetek vizsgálata; a hidrogén kilégzési próba; és genetikai teszt, amely a LCT gén polimorfizmusait nézi. Megerősítés nélkül is gyakran elég a tünetek alapján történő kiértékelés és a diéta próbája.

Kezelésként általában a laktózbevitel korlátozása vagy kiiktatása javasolt. Gimnázium lehet, hogy laktáz enzimpótló készítményeket is alkalmaznak tejtermékek fogyasztása mellett. Fontos a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitel hozzáadott vagy növényi alapú forrásokból. Összességében a tünetek egyéni toleranciájától függetlenül könnyen kezelhető, ha megfelelő étrendet és étrend-kiegészítőket követik.