Személyiségpszichológia

A személyiségpszichológia a pszichológia azon ága, amely az egyén személyiségének állandó, tartós vonásait és ezek viselkedésre, érzelemre, gondolkodásra gyakorolt hatását kutatja. A terület célja, hogy megértse, miért viselkedünk bizonyos helyzetekben hasonlóan vagy különbözően, és hogyan alakítják ezek a vonások az élettapasztalatokat, döntéseket és kapcsolatrendszereket.

Historikus áttekintésével a terület a 20. század közepétől erősödött, a mérhető, empirikus megközelítések pedig a faktoranalízisre támaszkodva modern modelleket hoztak létre. A legismertebb ezek közül a Big Five vagy az öt nagy személyiségvonás modellje, amely öt tartós vonást ír le: nyitottság, lelkiismeretesség, extravertáltság, barátságosság és neuroticizmus. Ezek a vonások dimenzionálisan írják le az emberek közötti különbségeket, és széleskörű kutatásokkal támasztották alá kapcsolataikat a viselkedéssel, érzelmekkel és élettapasztalatokkal.

Módszertanilag a személyiségpszichológia főként önértékelő kérdőívekre, viselkedés- és teljesítményelemzésekre, valamint longitudinális megfigyelésekre támaszkodik. A terület alkalmazása széles: munka- és szervezetpszichológia, klinikai gyakorlat, oktatás és mindennapi önismereti folyamatok. Kiemelt eszközök között szerepelnek a különböző személyiségtesztek és a Big Five-alapú mérőeszközök, bár egyes megközelítések, például a MBTI, közvetlen konkretizálásukban vitatottak.

Kritikák közé tartozik a kultúra- és kontextusfüggőség, a redukcionizmus veszélye és, hogy a személyiség dinamikája nem mindig független a környezettől. Összességében a személyiségpszichológia a stabil viselkedési mintázatok és annak okainak tudományos feltárását célozza.