Sejtközösségek

Sejtközösségek olyan sejtek összessége, amelyek kommunikálnak és együttműködve végrehajtják olyan funkciókat, amelyeket egyetlen sejt nem tud megvalósítani. A fogalom mind a többsejtű élőlények testfelépítésére, mint például szövetek és szervek csoportos működése, de a mikrobiális populációkban, például biofilmekben vagy szimbionta társulásokban megfigyelhető jelenség is lehet.

A szervezettség különböző szinteken jelenik meg. Többsejtűeknél a sejtek specializálódnak és differenciálódnak, és szövetek, szervek jönnek létre, amelyek közösen végzik a létfontosságú feladatokat. Mikroorganizmusok esetében a sejtközösségek gyakran biofilmek formájában alakulnak ki, ahol a sejtek közös védőmátrixot képeznek és koordináltan működnek. A környezethez való alkalmazkodás, a sejtek közötti kötődés és az extracelluláris mátrix jelenléte mind hozzájárul a közösség stabilitásához.

A kommunikáció és az együttműködés központi szerepet játszik. Sejttársaikkal történő jelátvitel és sejtközti kapcsolatok (például adhessziós molekulák vagy gap-junctionök) segítik az összehangolt működést. Mikrobiális közösségekben a quorum sensing vagy más jelek szabályozzák az egyedek számához igazított viselkedést és génkifejezést.

Jelentősége széles körű: a szövetek és szervek fejlődése, a regeneráció és a szövetmérnökség alapja, de a ráksejtek mikroenvironmentuma vagy a biofilmek patogénességének megértése is ebből fakad. Kutatási módszerek közé tartozik a mikroszkópos technikák, egyedi sejtszintű szekvenálás és számítógépes modellezés, amelyek feltárják a sejtközösségek szerveződését és dinamikáját.