Poliszacharidok

A poliszacharidok hosszú molekulájú polimerek, amelyeket monoszacharid egységek építenek fel, és glikozid kötésekkel kapcsolódnak egymáshoz. Ezek a szénhidrátok fontos részei a biológiai rendszereknek energiaforrásként és szerkezetadó vegyületekként. A poliszacharidokat két fő csoportba soroljuk: homoglikopoliszacharidokra, amelyek csak egyféle monoszacharidból állnak, és heteropoliszacharidokra, amelyek többféle cukrot tartalmaznak.

Legfontosabb példák a keményítő és a glikogén, amelyek energiát szolgáltatnak; a cellulóz pedig a növényi sejtfal fő alkotója, szilárd rostokat képez. Emellett találhatók pektin, hemicellulóz, dextran, agaróz és alginátok, valamint glikozaminoglikánok, például hialuronsav. Sok poliszacharid hosszú láncokat épít, amelyek függvényükkel az összetett mechanikai tulajdonságokat adják a szöveteknek és a közegnek.

A kötődések típusa meghatározza a tulajdonságokat: a keményítő és a glikogén alfa-1,4 és gyakran alfa-1,6 kötésekkel összekapcsolt elágazó láncok, míg a cellulóz β-1,4 kötésekkel kapcsolódó hosszú, egyenletes rostokat alkot. Az emberi emésztőrendszer általában nem képes bontani a cellulózt, de emészthető a keményítő és a glikogén; a rostok egy része a bél mikroflórájában fermentálódik.

Az élelmiszer- és gyógyszeripar számos poliszacharidot használ sűrítésre, zselésítésre és textúrajavításra, például keményítő, pektin, agaróz vagy carrageenan formájában. Cellulózból származó derivaták széles körben alkalmazottak az iparban.