poliszacharidokat

Poliszacharidok olyan szénhidrát-polimerek, amelyek hosszú monoszacharid egységekből álló láncokból épülnek fel, és ezeket a láncokat glikozidos kötések kapcsolják össze. A molekulák általában nagy molekulatömegűek, és lehetnek lineárisak vagy elágazók. A poliszacharidok fontos energiaforrások és alapvető szerkezeti összetevők is egyben.

Különféle osztályozási szempontok léteznek. Homopoliszacharidok azok, ahol a láncot ugyanazzal a monoszachariddal építik fel (például glükózból álló poliszacharidok). Heteropoliszacharidok többféle monoszacharid egységéből állnak. Funkció szerint beszélhetünk tároló poliszacharidokról (pl. növények keményítője, állatokban a glikogén) és szerkezeti poliszacharidokról (pl. növényi cellulóz, gomba vagy ízeltlábúak kitinje). A növényi sejtfalhoz kapcsolódó hemicellulózok és pektin, valamint az állatokban és membránokban található glikozaminoglikánok szintén fontos példák.

Fontos példák közé tartozik a keményítő (amiloóz és amilopektin), a glikogén, a cellulóz, a kitin, a peptidoglikán és különböző növényi poliszacharidok (pectin, hemicellulózok). Kémiai kötések közé tartoznak a különböző glikozidos kapcsolatok (például α-1,4 és α-1,6 a keményítőben, β-1,4 a cellulózban). Biológiai szerepük szerint a poliszacharidok lehetnek energiát tároló vagy szerkezeti elemek, de szerepük van mucinok és egyéb cukorokra épülő kapcsok formájában is.

Létezésük és lebomlásuk kulcsfontosságú a táplálkozásban, az anyagcsere és az anyagok feldolgozásában. Az emberi emésztőrendszerben például a keményítő amiláz által feldolgozható, míg a cellulóz nagy része emészthetetlen rost marad. Ipari és biotechnológiai alkalmazások között szerepelnek élelmiszeripari sűrítőanyagok, pórusos anyagok és biokompozitok.