szöveteknek

A szövetek a szervezetben olyan sejtek és a közöttük található sejtközti mátrixból felépülő struktúrák, amelyek közös funkciót látnak el és együttműködve biztosítják a test működését. A fejlődés során három embrionális sejtréteg adja a szövetek alapját: ektoderma, mezoderma és endoderma. A szövetek jellemzően a sejtek és a mátrix arányától és összetételétől függenek, amelyek meghatározzák feladatukat és tulajdonságaikat.

Az alapvető szövettípusok a hám, kötő- és támasztószövet, izomszövet és idegszövet. A hám elsősorban sejtes réteg, amely a test felületeit és belső üregeit borítja, védő és váladékképző funkciókat lát el; gyakran mirigysejtek is találhatók benne, és jellemzi a sejtek polaritása. A kötő- és támasztószövetek közvetítik a táplálást és adnak szerkezetet: ide tartozik a laza és tömött kötőszövet, a porc, a csont és a zsírszövet. Az izomszövet a kontrakcióra specializálódott, megvalósítva a mozgatást és a belső szervek működését. Az idegszövet neuronokból és glia sejtekből áll, feladata az ingerület átvitele és a feldolgozás.

A sejtközötti mátrix vagy extracelluláris mátrix összetevői, például kollagén, elasztin és más fehérjék, meghatározzák a szövetek mechanikai tulajdonságait és funkcionalitását. Különböző szövetek más-más módon töltenek meg ezt a mátrixot, így alakul ki a specifikus rugalmasság, szilárdság és rugalmasképesség.

Fejlődésben a szövetek differenciálódása a három embrionális sejtrétegből indul ki, és a sérült szövetek regenerációja a sejtmegújulási képességtől függ. Ismeretük alapvető az orvostudományban, biotechnológiában és patológiában, mivel a szövetek állapota jelzi az egészséget és betegségeket, és alapot nyújt a szövetpótló terápiáknak.