Cellulózból

A cellulóz a növények sejtfalának legfontosabb rostpolimere. A molekula glükózegységekből áll, amelyeket β-1,4-glicozid kötések kötnek össze, hosszú láncokat képezve. Hidroxilcsoportjai révén erős hidrogénkötések alakulnak ki, ami magas mechanikai szilárdságot és vízfelvételi képességet eredményez. A cellulóz megújuló alapanyag, és biológiailag lebontható.

Fő forrásai a növényi biomassza, például fa, pamut és más cellulóztartalmú növényi rostok. A nyers cellulóz többféle formában nyerhető ki és használható fel, a megújuló erőforrásokból származó anyagokra támaszkodva.

Feldolgozási útvonalai közé tartozik az oldószeres regenerációval készült rostok (például viszkóz) és a környezetbarátabb lyocell technológia. Ezen kívül elérhetők cellulóz‑észterek (például cellulóz‑acetát) és cellulóz‑éterek (CMC, metilcellulóz), valamint cellulóz nanostruktúrákból származó anyagok, mint a cellulóz nanocrystalok és a nanofibrillált cellulóz.

Alkalmazásai igen sokrétűek: a textiliparban rostok és szálak előállítása; csomagolóanyagok, filmek és bevonatok készítése; élelmiszeripari adalékanyagok és stabilizálók (CMC); gyógyszeripari és biomedikai alkalmazások; továbbá a kutatásban és ipari fejlesztésekben a cellulóz alapú nanotechnológiák terén folyik intenzív munka.