Perlokúciós

Perlokúciós, vagy perlokúciós hatás, a pragmatika területéhez tartozó fogalom, amely az adott beszédaktus során keletkező olyan következményeket írja le, amelyeket a hallgató a szöveg vagy beszéd hatásaként tapasztal vagy megvalósít. A kifejezést J. L. Austin brit filozófus vezette be a beszédaktus-elméletben, amely szerint egy beszéd aktusa három szintre bontható: illokúció (szándékolt cselekvés vagy beszédaktus, például ígéret, kérés, parancs), lokúciós mód (hogyan fejezzük ki az illokúciót), és perlokúció (a hallgató által bekövetkező hatás vagy következmény). A perlokúciós hatás nem feltétlenül egyezik meg a beszélő szándékával, és gyakran a kontextustól függően különböző lehet.

Példák a perlokúciós hatásokra lehetnek: megbánás vagy aggodalom keltése egy fenyegető megfogalmazás hallatán, a hallgató egy ígéret hallatára megbízik és tartja magát hozzá, vagy éppen a figyelem felkeltése egy rövid, parancs szerű utasítás után, amely miatt a hallgató cselekedni kezd. Más példák közé tartozik a jóváhagyás érzetének kiváltása, a félelem vagy megnyugtatás teremése, illetve a vélemény vagy hitrendszer megváltoztatása a hallgatóban.

Kapcsolódó fogalmak közé tartozik az illokúciós aktus elmélete és annak kritikája, valamint az, hogy a perlokúció gyakran nehezen mérhető és viszonylagos a beszédhelyzettől és a hallgató reakcióitól függően.