illokúciót
Az illokúciót a beszédaktus-elmélet központi fogalma, amely arra utal, hogy egy adott mondat milyen szándékkal és milyen funkcióval történik a beszélő részéről. Az illokúció nem csak a mondat tartalmi jelentése, hanem az a szándék is, amelyet a beszélő a beszéd során megvalósít, például útmutatást ad, ígéretet tesz vagy bocsánatot kér.
Az illokúciót J. L. Austnál és később John Searle-nél fejlesztették ki. Austinnál három réteg volt meghatározó:
A beszédaktusok klasszifikációjában Searle típusai a következők: állító mondatok (assertives), amelyek állítást vagy véleményt fogalmaznak meg;
Az illokúciót kontextusfüggővé teszi a nyelvi és kulturális környezet, valamint a hatalmi viszonyok. Emellett fontos szerepe