Nyáltermelés

Nyáltermelés vagy nyáltermelődés a nyálmirigyek által termelt nyál mennyiségének és összetételének folyamata. A nyál szekréciója alapvető az emésztéshez, a szájnyálkahártya nedvesítéséhez és a fogak védelméhez. A nyáltermelés folyamatos, amelyet különböző inger és idegi szabályozás irányít.

Anatómiailag a nyáltermelést három fő páratlan mirigy végzi: a glandula parotis, a glandula submandibularis és a glandula sublingualis; ezen kívül kisebb nyálmirigyek biztosítják a mucosalis nedvességet. A nyál mennyisége nyugalmi állapotban kb. 0,3–0,5 ml/perc, étkezés közben pedig jelentősen megnő.

Összetételében a nyál főként víz, elektrolitok (K+, HCO3−, Na+, Cl−), enzimek (nyálamylase, lingualis lipase), mucinek, antibakteriális tényezők (lysozyme, peroxidáz) és immunoglobulinok, különösen sIgA találhatók. A nyálban található ionok és pufferhatás segít a száj sav-bázis egyensúlyának fenntartásában és a fogak védelmében.

Fiziológiáját nagyrészt paraszimpatikus szabályozás irányítja; a nyálmirigyek beidegzése főként CN VII (facialis – chorda tympani) a submandibularis és sublingualis mirigyekhez, valamint CN IX (glossopharyngeus) az otikus ganglionon keresztül a parotishoz. Ételi és ízlelési ingerek fokozzák a termelést; stressz a különböző összetevők arányát módosíthatja.

Klinikai vonatkozások közé tartozik a xerostomia (száraz száj) és a sialorrhea (túlzott nyálzás). Okai lehetnek gyógyszerek (antikolinergikumok), Sjögren-szindróma, cukorbetegség, sugárkezelés vagy dehydration. Diagnózisában a nyálkiválasztás mértékét mérik nyugalmi és stimulált állapotban. Kezelésként alkalmazhatók nyálpótlók, cukormentes rágók, valamint sialogogumok (pilocarpin, cevimeline); fontos a szájhigiénia és fluoridvédelmi intézkedések.