MRképek

MRképek, vagy MRI-felvételek, az orvosi képalkítás olyan formája, amely a test belső struktúráinak részletgazdagságát mágneses rezonancia elvein alapuló képeken jeleníti meg. Az eljárás ionizáló sugárzást nem használ; erős külső mágneses mező és rádiófrekvenciás impulzusok révén a testben lévő vizet tartalmazó szövetek protonjainak rezonanciáját érzékeli és számítógépes rekonstrukcióval szeletekre vagy háromdimenziós képformátumokra bontja.

MRI-képeket különböző súlyozásokkal készítenek a szövetek jelének különböző hangsúlyozására. A leggyakoribbak a T1- és T2-súlyozott felvételek, kiegészítő technikák közé tartozik a FLAIR, a diffúziós MRI (DWI) és a diffúziós tenzor képalkotás (DTI). Bizonyos esetekben kontrasztanyag adása történik gadolínium-alapú szerrel, amely javítja a képen a vérellátás vagy a tumorjelenségek láthatóságát. Összekapcsolható MR-angiográfia is, amely erek ábrázolására szolgál.

Felhasználási területei széleskörűek: idegi- és gerincvizsgálatok agyban és gerincben, onkológiai és gyulladásos folyamatok értékelése, mozgásszervi rendszerek felvételei, valamint hasi, kismedencei és kardiovaszkuláris állapotok monitorozása. Mivel nem alkalmaz ionizáló sugárzást, gyakran preferált a hosszú távú követés.

Előnyei közé tartozik a kiváló lágy-test megjelenítés és a sokoldalú szekvenciális lehetőségek; hátrányai a hosszabb vizsgálati idő, a mozgásérzékelés artefaktumaival és a kontrasztanyag-kockázatok a vesebetegségben szenvedőknél. Biztonsági és adatvédelmi szempontok is fontosak, különösen a DICOM-formátumú adatok kezelése és az anonimizálás.

Historikus háttér: az MRI kifejlesztése a 20. század közepén kezdődött, Lauterbur és Mansfield munkássága a modern klinikai MRI megalapozója. A gyakorlatban a MRképeket napjainkban széleskörben alkalmazzák diagnosztikában és terápiás tervezésben.