vérellátás

Vérellátás alatt a szövetekhez érkező véráramlás összességét értjük, amely biztosítja az oxigént és a tápanyagokat, valamint lehetővé teszi a szövetekben képződő salakanyagok elszállítását. A vérellátás a nagy artériás inputtól a kapilláris hálózaton át a venous visszaáramlásig terjed, és önkéntelen kissé eltérő módon működik különböző szervekben.

A vérellátást a keringés, a vaszkuláris ellenállás és a mikrocirkuláció összjátéka határozza meg. A szív kiáramlása (keringési teljesítmény), a perifériás érszűkítés vagy -tágítás, a vér viszkozitása és a kapilláris sűrűség mind befolyásolják a szövetek oxigénellátását. Sok szerv, például agy és vese, autoregulációval fenntartja a véráramot az adott ingerületi szinthez igazodóan (myogén, metabolikus és endotheliális mechanizmusok).

Az oxigénellátás mértéke függ a teljes szívórásból és a vér oxigénszaturációjából, azaz a dohány volt vagy sem, és a plazmában feloldott oxigén mennyiségétől. A vérellátás hiánya vagy csökkenése ischemia és szöveti diszfunkciókhoz vezethet, különösen agyban, szívben vagy vázizmokban.

Klinikailag vérellátási zavar lehet hipotenzió, sokk, érelzáródás vagy mikrovaszkuláris diszfunkció. Diagnosztika közé tartozik Doppler- és perfúziós képalkotás, angiográfia, valamint laboratóriumi mérőszámok (laktát, sav-bázis egyensúly). Kezelésében fontos a megfelelő hemodinamika fenntartása, revaszkularizációs beavatkozások, oxigénhiány kezelése és a kiváltó ok kezelése.