Kódexek

Kódexek

A kódex szó eredetileg a latin codex szóból származik, és olyan könyv alakú kéziratot jelöl, amely lapokra írt szövegeket kötés tart össze, ellentétben a tekercsekkel. Ezzel a formával egyben utalhat jogi vagy irodalmi szabálygyűjteményekre is, amelyeket szintén kódexeknek neveznek. A kifejezés tehát két fő értelemben használatos: a kéziratos, könyv alakú dokumentumokra és a jogi kódexekre.

Kéziratos kódexek

A kéziratos kódexek kialakulása a késő ókori római és a korai keresztény hagyományban zajlott, amikor a tekercseket felváltotta a kötött könyv formátum. A kódexekban a lapok be és kiolvashatók voltak, így könnyebb olvasni, javítani és sokszor rendezni is. A legfontosabb példák közé tartoznak a Codex Vaticanus és a Codex Sinaiticus, amelyek a 4. század környékéről maradtak fenn és részben a Biblia szövegét őrzik. A kódexek anyaga lehetett pergamen vagy papirusz, nyelvük pedig görög vagy latin, de számos más nyelvet is használ­tak a perzsa, kopt vagy újkori latin keleti környezetekben.

Jogtudományi kódexek

A kódex a jogi szabályok összefoglalását, rendezését is jelölheti. A középkorban és a kora újkorban kialakult jogi kódexek célja a törvények egységesebb alkalmazása és könnyebb hozzáférhetőség volt. Ilyenek például Justinianus-kódex (Codex Justinianus) része a római jogi hagyománynak, valamint a későbbiekben keletkező polgári és büntető törvénykönyvek sokasága. A jogi kódexek gyakran szövegkritikai és jogtörténeti források, amelyek segítik a historikus és jogtudományi kutatásokat.

Jelentőség

A kódexek maradványai fontos források a történetírás, a teológia és a textuális kutatások számára. A digitális megőrzés és a repozitóriumok hozzáférhetősége ma lehetővé teszi, hogy a kutatók széles körben tanulmányozhassák az eredetileg különálló kéziratokat.