szövegkritikai

Szövegkritika, vagy szövegkritikai megközelítés, a szövegkritika tudományághoz tartozó módszertan, amely a szerző eredeti szövegének lehető legpontosabb rekonstruálását célozza. Ennek érdekében a rendelkezésre álló kéziratok, korai kiadványok és más források közötti variánsokat rendszerezi és értékeli.

Főbb feladatai közé tartozik a variáns olvasatok gyűjtése és összevetése, a külső bizonyítékok értékelése (kéziratok, korai kiadások) és a belső bizonyítékok elemzése (írói stílus, nyelvi sajátosságok). Az eredmény gyakran kritikai kiadások formájában jelenik meg, amelyekhez tudományos apparátus kapcsolódik: dokumentálják a különbségeket és a bizonytalanságokat, és világos javaslatot adnak a legvalószínűbb szövegre.

A módszertan magában foglalja a stemmatikát (szövegfák felépítését a különböző kéziratok alapján), a külső és a belső bizonyítékok összegzését, valamint a filológiai–paleográfiai elemzést. Ezen feladatok alapján gyakran megkülönböztetnek diplomatikus kiadásokat (amelyek az eredeti formát tükrözik) és kritikai kiadásokat (a legkönyörtelenebb megközelítés alapján szövegközlést közölnek).

Alkalmazási területei szélesek: irodalmi művek, vallási és történeti szövegek, jogi dokumentumok kritikai kiadása. A szövegkritika segíti a szöveges örökség pontosabb megértését, a fordítási és értelmezési döntések megalapozását, és hozzájárul a források történeti-szövegtani érvényességéhez.

Magyar nyelvű kontextusban a szövegkritika gyakran a magyar irodalmi és történeti szövegek kritikai kiadásainak előállítására utal, és az egyetemi oktatásban is fontos része a bölcsészeti tudománynak.