kódexekre

A kódex egy kézzel írt könyv, amely lapokra hajtogatott és összevarrt oldalakból álló kötetet képez, gyakran borítóval védve. A tekercsre írt szöveg helyett a kódex a lapok közötti gyors hozzáférést teszi lehetővé, így könnyebben kereshetők a fejezetek és a margón megjelenő jegyzetek. A kódexek a késő ókorban és a középkorban terjedtek el széles körben, főként Európában, de a Közel-Keleten és Észak-Afrikában is kialakultak.

Általában pergamennel vagy vellúmmal (ritkábban papírral) készültek; a lapokat quire-okba rendezték, majd a kötetet összevarrták és végül borítóval látták el. A kötés és a díszítés az időszak és a kultúra szerint változott: a kezdőbetűk, miniatúrák és margójegyzetek a nevelő- és liturgikus szövegek kísérői voltak.

A kódexek többféle tartalmat hordozhattak: liturgikus és bibliai szövegek, klasszikus szerzők munkái, jogi vagy tudományos kéziratok. A megőrzés érdekében a kódexeket gyakran díszítették, jelölték fejezetekkel és indexekkel. Kulturális szerepük a kolostorok és íróműhelyek működésében, a szövegek másolásában és a tudás átörökítésében volt kiemelkedő.

A modern kodicológia és paleográfia a kódexek szerkezetét, anyagait és írását tanulmányozza. Ma a digitális technikák révén sok kódex online is hozzáférhető, ami megőrzést és szélesebb körű kutatást tesz lehetővé. Ismert példányok közé tartozik a Codex Sinaiticus és a Codex Vaticanus, továbbá a reneszánsz korból a Book of Kells és a Codex Gigas.