Justinianuskódex

Justinianuskódex (Codex Iustinianus) a Bizánci Birodalom Justinianus I. császár uralkodása alatt, a 529–534 közötti években összeállított császári constitúciók és ediktumok gyűjteménye. A Codex a Corpus Juris Civilis (Római jogtest) első része, amely a római jog egységesítésére törekvő nagyszabású átdolgozás része. Célja a joganyag egységesítése, az ellentmondások felszámolása és a jogi források rendszerezése volt a birodalomban.

A Codexot Tribonianus vezetésével jogtudósok testülete készítette. A korábbi rendeletek és más jogi álláspontok átvizsgálásával és állapotuk felmérésével alakították ki a végleges változatot, amely 12 könyvben tárja fel a személyi jogot, a családjogot, a tulajdonjogot, kötelezettségeket, büntetőjogot és közigazgatási rendelkezéseket. A kódex csak olyan constitúciókat tartalmazott, amelyek a korábbi időkből származtak vagy a 6. század előtt hatályban voltak, és az újabb rendelkezéseket a később, Novellae formájában rögzítették.

A Codex a Corpus Juris Civilis első és legfontosabb része; a Digesta (Pandecták), az Institutes (Institutions) és a Novellae Constitutiones (Novellae) követték. A joggyakorlatban a Codex a birodalmi jog egységét szolgálta, és a középkorban a kontinentális jog fejlődésére is hatott. A római jog továbbélése és értelmezése a középkori glossátorok révén meghatározó volt a nyugati polgári jog számára.

Ma a Codex és az egész Corpus Juris Civilis alapvető forrása a polgári jog hagyományának, hatása a modern polgári törvénykönyvekre is nyomon követhető.