kódexekban

A kódexek kéziratos könyvek, amelyek lapokra írt szöveget tartalmaznak, és oldalai összefűzött kötéssel vagy kötésben maradnak. E megjelenés a korabeli tekercsekkel szemben előnyökkel járt, például könnyebb lapozhatóság és a fejezetek, margók használata. A kódexek a történelmi kultúrák könyvtermelésében fontos szerepet játszottak, és alapvetően meghatározták a szövegközlés és az olvasás módját.

Az első kódexek a Kr. u. 1–2. században jelentek meg a Római Birodalom területén és a kora keresztény közösségek körében. Pergamenen vagy később papíron készültek, és a lapokat összefűzve sokoldalú szerkesztési lehetőséget tettek lehetővé: fejezetek, margók, incipitok és explicitok is könnyen feltüntethetők voltak.

Struktúra és anyagok: a kódexek paginalis elrendezése quiresekből áll, a gerinchez kötve. Minden lap folióként szolgál, amelynek recto és verso oldala van. Gyakran tartalmaztak fejléceket, fejezetcímeket, incipitokat és explicitokat, és gyakran díszítették illusztrációkkal.

Jelentős példák: Codex Sinaiticus és Codex Vaticanus (a görög bibliai kódexek közé tartoznak); Codex Alexandrinus; a középkorban a Book of Kells és a Lindisfarne Gospels; ezek az anyagok a textuális kritika és a paleográfia alapját képezik.

Napjainkban a digitalizáció lehetővé teszi a nyilvános hozzáférést: digitális kódexek elérhetők a British Library, a Vatikáni Könyvtár és más intézmények portáljain; ez megkönnyíti a kutatást és a közönség számára is hozzáférhetővé teszi a kéziratok tartalmát. A megőrzésükben központi feladat a megfelelő környezet és a kötés védelme.