Hegyek

Hegyek vagy hegyláncok a környezetüknél jelentősen kiemelkedő földtani képződmények. Általában erősen tagolt felszínt alkotnak csúcsokkal, gerincekkel és völgyekkel, és gyakran jelentős szerepük van a helyi éghajlat és ökológia formálásában.

Keletkezésük szerint három fő típust különböztetünk meg: összenyomódó hegységek, amelyeket a tektonikus lemezek ütközése hoz létre (például az Alpok és a Himalája); vulkanikus hegységek, amelyek a magma felszínre jutásával képződtek; és törés- vagy blokkhegységek, ahol a földkéreg törések és tömbök mozgása formálta a tájat.

Formájukat és ökológiájukat a magasság és a kőzetek is befolyásolják: a felső részeken gyakran tundra- vagy sarkvidéki jellegű élőhelyek alakulnak ki, a lejtőkön pedig változatos erdő- és növényzet-zónák találhatók; a gleccserek nyomai, ha vannak, mély völgyeket és karokat hagynak.

Az emberek számára a hegységek fontos vízforrások és rekreációs területek; gazdaságilag is jelentősek lehetnek, például erőművek, erdőgazdálkodás és turizmus révén. Ugyanakkor kockázatokat is jelenthetnek, például lavinák, földcsuszamlások és földrengések.

Magyarországon a hegységek viszonylag alacsonyak, de megtalálhatók több kisebb hegylánc formájában: a Mátra, a Bükk és a Zempléni-hegység a legismertebbek; legmagasabb pontja a Kékes (1015 m) a Mátrában. Európában viszont a legnagyobb és legismertebb hegységek az Alpok, a Kárpátok, a Tien-szan és mások; világszerte pedig a Himalája és az Andok a legimpozánsabbak.