Fluoroszkópiával

Fluoroszkópiával, más néven röntgenfluoroszkópia, egy diagnosztikai eljárás, amely a röntgensugárzás és a fluoroszkópiás képalkotás kombinációját használja. A technika főleg a valós időben történő képalkotásra szolgál, amellyel a gyógyítók azonnal megfigyelhetik a vizsgált testrész működését vagy szerkezetét. A fluoroszkópiával leggyakrabban a belső szervek, például a gyomor, a bélrendszer, vagy a szív vizsgálatára használják, gyakran kontrasztanyagok beadásával, amelyek a röntgensugárzás alatt láthatóvá teszik a vizsgált szerveket.

Az eljárás során a beteg egy röntgenképalkotó asztalra fekszik vagy ül, míg a gyógyító egy fluoroszkópos röntgenkészülék segítségével valós időben megfigyeli a testrészeket. A fluoroszkópiás képalkotás során a röntgensugárzás áthalad a testen, és egy fluoreszkáló képernyőn vagy digitális rendszerben láthatóvá válik a kép. Ez lehetővé teszi, hogy a szakorvosok azonnal észrevegyenek anomáliákat, például nyálkahártya- vagy csontproblémákat, vagy a kontrasztanyag elterjedését.

A fluoroszkópiával számos orvosi területben használatos, például gastroenterológiában, kardiológiában, és ortopédiában. Például a gyomor-rendszer vizsgálatánál (bariumszwallow) a beteg kontrasztanyagot nyeli le, majd a fluoroszkópiával követik az elmozdulását a gyomor és a bélrendszerben. A szív vizsgálatánál (koronarográfia) a kontrasztanyag bejuttatása a szívinfarktus vagy szívbetegségek diagnosztizálására szolgál.

A fluoroszkópiával kapcsolatos kockázatok általában alacsonyak, de a röntgensugárzás hosszú távon is káros lehet a sejtstruktúrákra. Ezért a vizsgálatot csak akkor és olyan mennyiségben végezik, amennyire szükséges. A fluoroszkópiával kapcsolatos eljárások általában rövid ideig tartanak, és a beteg általában nem érez fájdalmat, kivéve, ha a vizsgálat során invazív beavatkozásokra (pl. katéterek behelyezése) kerül sor.