Dátumozás

Dátumozás, vagy dátum meghatározása, a keletkezés időpontjának vagy időbeliségi helyzetének meghatározását jelenti. A folyamat során egy esemény, tárgy vagy dokumentum kora és történeti összefüggéseinek becslése vagy pontos dátuma megadása történik. A dátumozás nélkülözhetetlen eszköz a történettudományok, archeológiában, geológiában, paleontológiában, művészettörténetben és forenzikában, valamint gyakori az archívumkezelésben és restaurálásban is.

Vannak relatív és abszolút dátumozási módszerek. Relatív dátumozás a viszonyok alapján ad sorrendet és időbeli elhelyezkedést: rétegzettség, kereszthivatkozások, tipológia és a kontextus összevetése. Abszolút dátumozás numerikus értéket ad, gyakran izotópos vagy lumineszcens módszerekkel: radiokarbon (C-14), urán-thórium, kálium-argon, dendrochronológia, termolumineszcencia és optikai lumineszcencia, paleomágneses dátumozás. A mérések gyakran kalibrációt igényelnek, és bizonytalanságokat tartalmaznak.

Az adatok minősége és korlátai jelentősen függenek a tárgy anyagától, környezeti feltételektől és a használt módszertől. A radiokarbon kormeghatározás csak a korábbi időszakokra érvényes, és kalibrációra van szükség. Dendrochronológia faanyagból ad pontosabb évet, feltéve, hogy folyamatos és összekötő gyűrűk állnak rendelkezésre. Műtárgyaknál és történeti dokumentumoknál gyakori a paleográfia, tinta és papír vizsgálata, vízjelek, margók és kontextus alapján történő értelmezés. Kalibráció és kontextus nélkül a dátumok becslések maradnak.

Alkalmazási területei közé tartozik az ásatások és történeti kronológiák felállítása, geológiai és paleoökológiai események időrendbe rendezése, műtárgyak korának igazolása és autentikáció, valamint archívumokban a dokumentumok keletkezésének rögzítése és digitális metadata rendszerezése.