rétegzettség

Rétegzettség olyan jelenség vagy állapot, amely során egy anyag vagy rendszer egymásra következő, jól elkülönülő rétegekre tagolódik. A rétegek sorrendje és jellemzői alapján gyakran következtetni lehet a keletkezés módjára, a környezeti feltételekre és az időbeli sorrendre.

Geológiában és üledékföldtanban a rétegzettség az üledékes kőzetek alapvető szerkezeti jellemzője. A rétegek depozíció során képződnek, és a rétegvonalak elválasztják egymást. A réteg vastagsága, színe, ásványi összetétele és a rétegzési mód (például keresztvetés vagy grádált rétegzettség) alapján visszakereshetők a korábbi körülmények és a lerakódás környezete.

Talajtanban a rétegzettség a talajprofil horizontjain jelenik meg. A hagyományos horizontok O, A, E, B, C és a ritkán említett R kapcsolataiban különböznek pedogenetikus folyamatok révén, ami befolyásolja a vízáteresztést, a tápanyagáramlást és a gyökérzet elhelyezkedését. Ökológiában pedig a növényi közösségek vertikális rétegződése különféle élőhelyeket teremt.

Atmoszférában a rétegzettség a levegő különböző hőmérsékletű és sűrűségű rétegeinek létrejöttét jelenti. A hőmérséklet-inverziók stabil rétegeket hoznak létre, amelyek korlátozzák a légköri keveredést, hatással van az időjárásra és a szennyező anyagok terjedésére.

Jelentőségét tekintve a rétegzettség lehetőséget ad a korok viszonyainak rekonstruálására, és alapvető a földtani, hidrogeológiai és környezetvédelmi értékelésekben. Ebből adódóan a rétegzettség mérésére és értelmezésére gyakran alkalmaznak rétegvizsgálati, talaj- és szeizmikus módszereket.