gyökérzet

Gyökérzet a növény föld alatti része, amely a gyökerek összességéből áll. Fő feladata a víz és tápanyagok felvétele a talajból, a növény stabilizálása, valamint időnként tárolófunkció is. A gyökérzet két fő típusa létezik: a taproot rendszerben van egy erős központi főgyökér, amelyből oldalgyökerek fejlődnek; a fibrous rendszerben pedig sok vékony gyökér terjed szét, és sűrű hálózatot alkot. A növények kialakulása a gyökeredő csúcsból indul, amelyet a gyökérkúp véd.

A belső felépítésben az epidermisz adja a gyökér külső rétegét, alatta a cortex és az endodermisz található. Az endodermiszban történik a víz és ásványi anyagok bejutásának szabályozása, amelyet a Caspary-sáv segít. A vascsatorna (stele) felé haladva a víz és a felvett anyagok a növény szállító rendszeréhez vezetnek. A gyökérképletek felszínét gyökérszőrszálak növelik meg, amelyek növelik a felületet és a felvételi kapacitást.

Ökológiai és élettani jelentőségét tekintve a gyökérzet a talaj kölcsönhatásainak központja. A gyökérkörüli közeget a gyökér exudátumai módosítják, és a talajmikrobákkal való kapcsolatok – például mykorrhizális kapcsolat vagy nitrogénkötő baktériumokkal való partnerség – javítják a tápanyagfelvételt. A gyökérzet architektúrája alkalmazkodik a környezethez, például szárazság esetén mélyebb vagy sűrűbb hálózat jöhet létre, ami befolyásolja a növény túlélését és terméshozamát.