üzemképesség

Üzemképesség (üzemképesség) a rendszer, folyamat vagy szervezet azon képességét jelenti, hogy a megszabott körülmények között képes legyen a tervezett funkciók ellátására. Gyakran használják műszaki rendszerek, ipari létesítmények és üzemeltetési szervezetek esetében, és magába foglalja a használatbeli készenlétet, a kezdési és fenntartási lehetőséget, valamint a zavartalan működéshez szükséges eszközök, adatok, eljárások és személyzet rendelkezésre állását.

A üzemképesség szorosan kapcsolódik a RAM fogalmokhoz: megbízhatóság ( Reliability ), karbantarthatóság ( Maintainability ) és rendelkezésre állás ( Availability ). Rendelkezésre állási arány például az üzemidő és a javítási idő arányaként számolható. A megbízhatóság a meghibásodások nélküli működés valószínűségét jelenti, míg a karbantarthatóság a javítások sebességét és egyszerűségét.

Mérhetőségeket gyakran használják olyan mutatók révén, mint az üzemidő, az átlagos meghibásodási idő (MTBF), az átlagos javítási idő (MTTR) és az összesített eszközhatékonyságot mérő OEE (Overall Equipment Effectiveness). Adatokat karbantartási naplóból, üzemidő-statisztikákból és állapotfigyelő rendszerekből gyűjtenek.

Faktorok, amelyek befolyásolják az üzemképességet, közé tartozik a tervezés minősége, a karbantartási stratégia (preventív, prediktív), az alkatrészellátás, a képzés és dokumentáció, a diagnosztikai rendszerek és a távfelügyelet, valamint a változó működési feltételek és a technológiai elavulás.

Az üzemképesség kiemelt fontosságú a biztonság, a költséghatékonyság és a teljesítmény szempontjából, mivel közvetlenül befolyásolja a rendelkezésre állást és a leállások költségét, különösen kritikus infrastruktúrákban és ipari rendszerekben. Kihívások közé tartozik az adatok pontossága, a rendszerszintű integráció és a gyorsan változó technológiák nyomon követése.