önállóságát

Önállóság, vagyis autonómia, az a képesség és állapot, amely alapján egy személy, közösség vagy szervezet saját hatáskörében, külső beavatkozás nélkül képes döntéseket hozni és működését irányítani.

A személyes autonómia azt jelenti, hogy az egyén meghatározhatja saját céljait, értékeit és életútját, illetve felelősen dönthet testével és életével kapcsolatban. Ennek része az önrendelkezés joga, a testi integritás védelme és az informált beleegyezés megszerzése például orvosi beavatkozásoknál. A politikai vagy regionális autonómia olyan jogi-közigazgatási keret, amely lehetővé teszi egy terület számára, hogy saját törvénykezést és belső ügyek irányítását gyakorolja, miközben többségi állam része marad. A szervezeti autonómia pedig azt írja le, hogy egy intézmény belső döntései és működése függetlenebb a központi szinttől, például a saját irányítási és költségvetési döntéseket hozhat.

Filozófiai megközelítésben az autonómia a racionalitás alapján történő önszabályozás képességét jelenti: az egyén szabályozza saját cselekedeteit és megfelel saját értékeinek. A gyakorlati etika és a pszichológia, például a Self-Determination Theory szerint, az autonómia a belső motiváció és a szabadság érzetét erősíti a döntéshozatalban.

Az önállóságot számos tényező befolyásolhatja, beleértve a jogi és intézményi kereteket, a gazdasági lehetőségeket, a társadalmi egyenlőtlenségeket és a személyek közti hatalmi különbségeket. T paternalizmus és korlátozó gyakorlatok ronthatják az autonómiát.

A támogatás fontos eszközei közé tartozik a jogi védelem, az oktatás és az informált beleegyezést biztosító gyakorlatok, az esélyegyenlőség előmozdítása és az önállóság fejlesztését segítő környezet megteremtése. Szélesebb értelemben az autonómia alapvető eleme a személyes méltóságnak és a demokratikus társadalmi működésnek.