vörösvértestképzdést

Vörösvértestképződés (eritropoiesis) a vörösvértestek képződésének és érésének összetett folyamata, amely a csontvelőben kezdődik és a keringésbe kerülő érett eritrocitáig tart. A folyamat az őssejtekből indul, amelyeket eritroid progenitor sejtek követnek.

Az érés során a sejtek proeritroblasztból basofil eritroblasztokká, majd polikromatofil és ortokromatofil eritroblasztokká alakulnak. A mag fokozatosan visszahúzódik, végül enukleáció történik, és retikulocyta keletkezik. A retikulocyta a vérkeringésben napok alatt érett eritrocittá alakul.

Eritropoietist elsősorban a vesék termelik eritropoetin formájában, amely hypoxia hatására nő. Az eritropoetin serkenti az eritroid sejtek proliferációját és differenciálódását. A vasellátás, a heme szintézise és a B12- és folátbevitel is szükséges a megfelelő éréshez.

Az érett eritrociták biconcave lemezként keringenek, átlagos átmérőjük 6–8 mikrométer, és életkoruk körülbelül 120 nap. A megfáradt eritrocitákat a lép és más szervek részben eltávolítják, visszamaradt vasukat újrafelhasználják, és a csontvelőbe juttatják az új eritropoiesishoz szükséges vasat.

Zavarai anaemiához vagy túlzott eritropoiesishez vezethetnek. A retikulocyta-szám megemelkedése a fokozott érésre utal. Klinikai alkalmazásban eritropoetin-terápiát használnak krónikus veseelégtelenségben, és a vas-, B12- és foláthiányos állapotok kezelése is a megfelelő vörösvértest-képződést támogatja.