veseelégtelenségben

A veseelégtelenség olyan állapot, amelyben a vesék nem képesek hatékonyan szűrni a vért, vagy a felhalmozódó méreganyagokat kiüríteni. A kifejezés két fő formája ismert: akut veseelégtelenség (AKI), amely gyorsan alakul ki, és krónikus veseelégtelenség (CKD), amely hosszú idő alatt progresszíve romlik és végstádiumban veseműködés megszűnéséhez vezet.

Az AKI okai között gyakori a hirtelen csökkenő vérellátás vagy perfúzió, dehidratáció, súlyos fertőzés vagy szepszis, mérgező anyagok vagy gyógyszerek (nephrotoxikus szerek), illetve obstruktív elzáródás. A CKD fő oka hosszú távú betegségek, például diabétesz mellitusz és hipertónia, továbbá glomerulonephritis, policisztás vesebetegség és egyéb krónikus vesebetegségek.

Az AKI hirtelen tüneteket okozhat: fáradékonyság, ödéma, oliguria vagy anuria, zihálás és zavartság, valamint kreatininszint gyors emelkedése. A CKD gyakran kezdetben tünetmentes, majd állapotromlás esetén fáradékonyság, étvágytalanság, viszketés, hányinger és folyadék- és elektrolitzavarok jelentkezhetnek. A diagnózist vér- és vizeletvizsgálatokkal (kreatinin, eGFR), képalkotó vizsgálatokkal (ultrahang), szükség esetén vesebiopsziával állapítják meg.

Kezelésében az AKI a kiváltó ok azonosítását és kezelését, a folyadék- és elektrolit-egyensúly fenntartását, szükség szerint dialízist tartalmaz. CKD esetén a végstádiumban dialízis vagy veseátültetés lehet szükséges, miközben kontrollálják a vérnyomást, a vércukorszintet és a diétát (fehérje-, foszfor- és káliumbevitel korlátozása).

Előrejelzésük típusuktól függ: AKI esetén sokszor visszaforduló lehet, ha az okot időben kezelik; CKD-ben a progreszió lassítható, de végstádiumban dialízis vagy transzplantáció szükséges lehet. Megelőzés: rizikófaktorok korai felismerése, vérnyomás- és vércukorszint kontroll, nephrotoxikus anyagok kerülése, megfelelő hidratáció és egészséges diéta.