visszaidézések

Visszaidézések a múltbeli események, emlékek vagy atmoszférák jelenben történő felidézésének vagy megidézésének jelensége. A kifejezés kiterjed a kognitív memória-folyamatokra, valamint olyan művészi technikákra is, amelyek a múltat idézik meg a jelenben annak érdekében, hogy alakítsák az olvasó vagy néző észlelését és hangulatát. A fogalom gyakran használatos a nyelv- és irodalomtudományban, a pszichológiában és a művészeti kritika területén.

Etymológia és használatCon: A visszaidézés az igéből származó visszaidézés kifejezés, amely az "vissza" előtag és az "idéz" ige összeolvadásából ered. A főnévi alakok a visszaidézés és a többes számű visszaidézések. A szó általában semleges jelző, és nem kizárólagos technikai kifejezés, inkább általános leírása a megidézett múlt jelenségének.

Pszichológiában a visszaidézések a múltbeli tapasztalatok felidézését jelentik, lehetnek szándékos visszaidézések vagy spontán, akaratlan emlékek. Előfordulhatnak recallként, reminiszcenciaként vagy déjà vu élményként. Klinikai kontextusban a reminiszcencia és a kontrollált felidézés alkalmazható például az öregedés- vagy trauma-kezelésben, bár a kifejezés magát általános jelölésként használják.

Irodalomban és a művészetekben a visszaidézések narratív vagy stilisztikai eszközök, amelyek a történelem, a kultúra vagy a személyes múlt felidézésével kovácsolják meg a jelen és a karakterek összefüggéseit. Megjelenhetnek visszaemlékezésként, intertextuális utalásokként vagy a múlt描述jának atmoszférájaként, hogy fokozzák a hangulatot vagy keretbe foglalják a történet értelmezését.

Kulturális és kritikai kontextusban a visszaidézések formálják a közönség időfelfogását, memóriahasználatát és identitás-észlelését, és nosztalgikus vagy kritikus hangvételűek lehetnek a tónustól és a perspektívától függően. Összességében több diszciplínában alkalmazható megközelítés, amely összeköti a múltat a jelennel.

Lásd még: emlékezet, reminiszcencia, nosztalgia, evokáció, intertextualitás.